Testvéri Világ I. - Ötödik fejezet

V.- Fejezet

Lépésekkel a történelembe

A történelem minden pillanata mulandó,

értékes és egyedi. De néhány kitűnik közülük,

mint a kezdet pillanata, amely meghatározza

a következő évtizedek vagy századok sorsát.

/Richard Nixon/

Washington

Két nappal a vészjósló esemény előtt eljött a várva várt a fővárosi kirándulás napja. Mindenki izgatottan készülődött a nagy napra. Végre láthatják a Kongresszus épületét, a híres Georgetown Egyetemet, a Capitoliumot vagy az Afroamerikai veteránok és a Washington emlékműveket. Felsorolni is sok lenne mennyi érdekes látnivaló várt a fiatalokra. Az a reggel meghatározó volt valamennyi diák számára bár akkor még erről elképzelésük sem volt.

Az iskoláknak volt egy központi épület szárnya. Itt kaptak helyett az irodák, laborok, mind megannyi fontos részlege a tanintézetnek.

Ez előtt gyülekezett mindenki. Jacob és Jasmine mivel együtt érkeztek elhatározták az utazás alatt is együtt maradnak mindvégig. Elindultak az álmok városába, mint utóbb kiderült az emlékek útját járták be azért, hogy az eltűnt és elvesztett világ képét visszaidézzék majd egy sötét és borús napon, amikor a remény apró szikrája is kihunyni készül.

Washington szikrázó napsütéssel köszöntette a turistaként érkező rengeteg tanulót.

Látnivaló rengeteg akadt. A tanulókat csoportokba osztották be. Ilyenformán indultak el bejárni a nevezetességeket. Gyönyörű egynapos bakancsos túra volt.

A két ifjú úszott a boldogságban végre, ha csak kis időre is elfelejthették azt, amire két nap múlva sor került. Egymást fényképezték volt, hogy járókelőket kértek meg arra, hogy csináljon egy-egy közös képet kettejükről.

Amire Jacob ifjonti szíve igazán vágyott az volt, hogy láthassa végre az Államok Függetlenségi nyilatkozatát. Élőben szerette volna látni, és ím, megadatott a lehetőség rá.

Már akkor is elbűvölte a története, amikor még csak történelemből tanultak róla. Rendkívüli embereknek tartotta azokat az embereket, akik ezt létrehozták, aláírásukkal támogatták ennek a nyilatkozatnak a létrejöttét. Ennek köszönhetően élhet, most ő egy Független hazában hol nem kötik béklyóba az emberi jogokat.

A kongresszus épülete is lenyűgözte, már de belépve elsőként ahhoz a tárlóhoz lépett, amely alatt a Függetlenségi Nyilatkozat lapult.

Jasmine szorosan Jacob-hoz simult, ennél fogva jól látta a szemén amint olvasni kezdte a nyilatkozat szövegét abban a pillanatban belépett abba a korba, amikor azt aláírták és ott volt ő is az alapító atyák mellett. Nem is zavarta meg, tudta mennyit jelent ez a fiúnak. Ekkor Jacob félhangosan olvasni kezdte a Függetlenségi Nyilatkozat azon részét, ami számára a legfontosabb részt tartalmazta.

„AMERIKA
TIZENHÁROM EGYESÜLT ÁLLAMÁNAK EGYSÉGES
NYILATKOZATA

Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra, való törekvésre. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az Emberek Kormányzatokat létesítenek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik. Ha bármikor, bármely Kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép Joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje, és új Kormányzatot létesítsen, olyan elvekre alapítva és hatalmát olyan módon szervezve, amely jobban védi Biztonságát, és jobban elősegíti Boldogulását.”

/részlet a Függetlenségi Nyilatkozatból.

Fordította: Vecseklőy József/

 - Mindezt 1776. Július 04.-én írták. Fantasztikus emberek voltak. Akkoriban sokkal szebben megtudták fogalmazni azt, amire ma is nagy szüksége lenne az emberiségnek. – fejtette ki álláspontját Jacob.

 - Valójában szépen megfogalmazták, nekem még a szavak is tetszenek, amiket abban a korban használtak. Manapság ki beszél már így? Senki. – foglalt álláspontot mellette a lány.

A távolból viszont már egy új jövő egy új Független Állam nézett rájuk, egyenlőre még álarca mögé rejtőzve.

A hazaúton ígéretet tett tanárának beszámolót tart a Függetlenségi nyilatkozatról, annak megszületésének körülményeiről, és történelmi előzményeiről. Mindezt egy nappal a végítélet napja előtt, ami véglegesen változatja meg majd az elkövetkező időszakot.

*

Másnap a becsöngetést követően a tanár Jacob-ot szólította ki, hogy tartsa meg előadását.

Jacob jó negyven percen keresztül beszélt és beszélt, aprólékosan kitérve minden apró mozzanatra. Olyan volt ő, mint a változó emberiség hírnöke. A jövő pionírjainak vezetője.

 - Zárószóként pedig még pár elgondolást engedjetek meg nekem. – fordult kérésével a társai felé.

 - Így szólt az amerikai nép függetlenségi nyilatkozata. A Nyilatkozat szövege egyszerű, világos és félreérthetetlen. Intézményesen biztosítja azt az életformát, amiben most is élünk. Nem mond nagy szavakat, nem ígér elérhetetlent. De amit ígér az pedig az élethez a szabadsághoz való jog mellett, az emberiség történetében intézményesen első ízben, a boldogsághoz való jog. Mindez ideig valóban biztosította népének mindezt. Az Egyesült Államok népe nem a függetlenség kimondásának a napján, július 2-án ünnepli szabadságát, hanem július 4-én, azon a napon, amikor Nyilatkozatában talán az egész emberiség javára megállapította azokat az alapelveket, amelyeket az új köztársaság megszületésekor az emberi együttélés és társadalmi rend alapjaként elfogadott. Azóta is fenntartott és megvédett törvényeket. Úgy érzem, sokkal tartozunk ezeknek a férfiaknak, amiért most független emberként élhetünk és nem más országok hatalmának elnyomása alatt.

Köszönöm, hogy végighallgattátok az előadásomat. - fejezte be beszámolóját Jacob.

Mindenki megtapsolta. A tanára biztosította őt az év végi kitűnő jegyéről.

Ha csak sejtése lett volna a holnapi napról egészen másképp fogalmazta volna meg mondandóját. A világ, az emberek, az életek fordulópont elé érkeztek.