Fénykereső - Első fejezet

1.-fejezet

Az ősök meséje

Molly és Jeremy első babájukat várták. Felhőtlenül boldogok voltak hisz alig egy éve voltak házasok szerelmük mégis beteljesedett.

Molly a szíve alatt hordozta közös gyümölcsét.

Ami a fény pontja lett ennek az eseménynek a közelgő karácsony ünnepe volt. Közösen megegyeztek abban, hogy nem vesznek egymásnak ajándékot, mert az már megszületik akkora.

Molly még középiskolás volt, amikor megismerte Jeremy-t. Jeremy akkor végzett az egyetemen. Öt év volt köztük bár a szerelemben nem a kor számít. Futó kis nyári kalandnak indult, aminek a befejezésére senki nem számított. Feleségül kérte szíve hölgyét, aki kissé félőn, de igent mondott.

*

Ültek a tágas nappaliban, Molly a pocakját simogatta míg Jeremy minden egyes sóhajára úgy pattant fel a fotelból, mint egy kis nyuszi.

- Elkezdődött? – kérdezte izgatottan.

- Nem, nyugodj meg, ha eljön, az idő azt megtudod. – mosolyodott el férje aggódásán.

Szerette őt gondoskodó volt törődő és szerető férj. Így nem volt Molly számára kérdés vajon milyen édesapa lesz belőle.

Jeremy újra elmélyült az újság sport rovatának olvasásában. Pár nap múlva, amikor a délutáni pihenő időt töltötték a társalgóban, Molly megszólította férjét.

- Drágám itt az idő! – szólította meg Jeremy-t.

- Itt az idő! Jesszusom. – ekkor fogta fel csak a szülés elkezdődött Molly-nál.

- Hozom a táskát és mehetünk. A kocsit kinn hagytam, nem álltam be vele a garázsba. – felelte. Majd elrohant az elkészített táskáért, ami minden szükséges dolgot tartalmazott.

- Gyere szívem. – nyúlt Molly hóna alá majd finoman felsegítette a fotelból.

- Siessünk, valaki már vágyik a szüleihez. – próbálta a fájdalmat humorral enyhíteni Molly.

Jeremy a kocsihoz támogatta feleségét, aki a hátsó ülés kényelme helyett a férje melletti anyós ülésen foglalt helyet. Itt jobban érezte magát. Férje védelmező oldalán.

- Nagyon félek. – jelent meg egy könnycsepp a szeme sarkában.

- Jaj, szívem, bár átvehetném, a fájdalmad hidd, el szó nélkül megtenném. – biztosította őt együttérzése felől. Majd oly lágyan, mint a nyári szellő megsimogatta párja fájdalomtól elgyötört arcát és egy puszit lehelt rá.

Lassan elindultak, az út végtelen hosszúnak tűnt Molly számára. A lelke viszont gyönyörű álomképpel ajándékozta meg születendő gyermeke mosolygós arcával.